Megérkezett egy fiatalember a törzsből az öreggel, és azt mondta:
– Többé nem veszek részt a csoportban.
Az öreg azt válaszolta:
– De miért?
A fiatalember így válaszolt:
– Látom a nővéremet, aki rosszat beszél a másikról; egy kis csoportot, akik beszélnek, és nem támogatnak, olyan embereket, akik tánc közben úgy tűnik, hogy mutogatni próbálnak, ahelyett, hogy a fát néznék, és sok más rossz dolgot látok.
Az öreg válaszol:
– Nagyon jó, de mielőtt elmész, tegyél meg egy szívességet: végy egy tele pohár vizet, és menj háromszor körbe anélkül, hogy egy csepp vizet is a földre öntenél. Ezt követően kiléphetsz a csoportból.
És a fiatalember azt gondolta: Nagyon könnyű!
És megtette a három kanyart, ahogy az öreg kérte
Amikor végzett, így szólt: – Kész.
És az öreg megkérdezte tőle:
– Amikor sétálgattál, láttad, hogy egy testvéred rosszat beszél a másikról?
A válasz ez volt: -Nem.
– Láttad, hogy a táncosok panaszkodnak egymásnak?
– Nem.
– Láttál valakit, aki nem támogatott?
– Nem.
– Tudod, miért? Kérdezte. – A pohárra koncentráltál, arra, hogy ne cseppenjen ki a víz.
Ugyanez van a csoportunkban és az életben is. Ha a lépéseinkre, az imáinkra és a fejlődésünkre összpontosítunk, nem lesz időnk mások hibáit látni.
Aki elhagyja a kört a másik kedvéért, soha nem is lépett be igazán táncolni, gyógyítani, imádkozni, imádkozni az emberiségért. Azok, akik közben másokra figyelnek, soha nem azért jönnek, hogy tiszteljék őseiket, soha nem a saját fejlődésükért, hogy megtalálják igazi szellemüket a táncban, a közösséget szolgálják.
Szabadulj meg az előítéletektől, a mások véleményétől, attól, hogy arra figyelj mit csinálnak mások! – Gyógyulj és táncolj.
Figyeljük, tanuljuk azt, ami hozzátesz a fejlődésünkhöz, és hagyjuk magunk mögött, ami nem szolgál. Járuljunk hozzá azzal, ami a szívünkben van.
…
/tanmese/