A legenda szerint egyszer rettenetes tűz volt az erdőben. Az állatok menekültek. Egyszer csak azt látja a jaguár, hogy a kolibri a tűz felé repül. Majd vissza. És újra meg újra. Megkérdezte hát tőle: – Mit csinálsz?
A kolibri azt válaszolta: – Repülök a tóhoz és a csőrömben vizet viszek, hogy eloltsam a tüzet.
– Megőrültél? Azt képzeled, hogy számít valamit is az a csepp víz, amit te a csőrödben elbírsz vinni, annak a hatalmas erdőtűznek?
– Nem – felelte a kis kolibri – Tudom, hogy ez nagyon kevés víz, és én egyedül nem tudom eloltani a hatalmas tüzet. De az erdő az otthonom. Ő etet engem, menedéket ad nekem és a családomnak, és én ezért hálás vagyok. Én segítek neki, hogy beporzom a virágait.
A része vagyok, és ő az én részem!
Mindent meg kell érte tennem!
S az erdő szellemei, kik a kis kolibrit hallották és látták az erdő iránti odaadását, hatalmas esőt küldtek, ami eloltotta a tüzet.
– Csodákat szeretnél az életedbe? Tegyél érte magad!
/tanmese/