Egy nap felmászott a hegyre egy ember, és ott egy üldögélő nőt talált …
– Mit csinálsz itt egyedül, magányosan?
– Sok dolgom van. – felelte a nő
– Már hogy lenne sok dolgod? Nem látok itt semmit.
Tanítok 2 sólymot, 2 sast, fegyelmezek 2 nyulat, motiválok egy szamarat és szelídítek egy oroszlánt, s közben kordában tartok egy kígyót. – felelte a nő
– S hol vannak ezek az állatok? Én nem látom őket …
– Bennem vannak.
A sólymok a szemeim. Meg kell tanítanom őket, hogy a jót vegyék észre.
A két sast meg kell tanítanom, hogy ne bántsanak – ők az én kezeim.
A nyulak menekülnének, hogy ne kerüljenek nehéz helyzetbe, de meg őket tanítanom, hogy maradjanak nyugodtak, még akkor is, ha esetleg megbotlanak. – ők az én lábaim.
A szamár mindig fáradt, makacs, sokszor nem bírja a terhet. – Ő a testem.
A legnehezebb kordában tartanom a kígyót, noha erős ketrecbe van zárva, mindig fegyelmeznem kell, hogy ne marjon meg senkit. – Ő a nyelvem.
S van egy oroszlánom; ő büszke és gyönyörű. Azt hiszi ő a király. De nekem meg kell szelídítenem. – Ő az egóm.
Látod milyen sok dolgom van?
És neked? Neked mi a „munkád”?
/forrás: Munay-ki – saját szabad fordításban! /
/kép: Jonathan Solter & Randal Roberts/