” … Az egyik öreg navahó jó messzire kocsikázott, hogy eljusson a boltba. Mivel ritkán járt arra ember, a boltos örült, hogy van kivel beszélgetnie. Társalogtak míg az indián összeszedte a dolgokat és odavitte a pulthoz, s csak folyt tovább a szó, mialatt a boltos zsákba tette az árut. Miközben a navahó fizetett, a boltos csak beszélt és pakolt tovább. Az öreg végül nekivágott a hosszú útnak, és amikor otthon kicsomagolta a vásárolt árut, látta hogy a boltosnak adott pénz ott lapul az egyik zsákban.
Kora reggel, amikor a boltos nyitni készült, már ott várta az indián. Odaadta neki a pénzt, mire a boltos megkérdezte: „Hol volt?” – „A zsákomban.”
„Köszönöm, Főnök. Nagyon hálás vagyok érte. Szeretném ha tudná, hogy nagyra értékelem, amit tett. De hadd kíváncsiskodjak egy kicsit. Miért hozta vissza a pénzt?”
A navahó a mellkasára mutatott. „Két kis ember lakik itt bent. Az egyik rendes, de a másik gazember. A rossz azt mondta: ~Tartsd meg!~ A jó azt felelte: ~Ez így nincs rendjén. ~ A hazug azzal jött: ~Nem is fog neki hiányozni. ~ Az igaz meg rávágta: ~Nem a tiéd!~ Egész éjjel vitatkoztak.
Ma éjjel már szeretnék aludni. … „
(Medveszív)