„Hálásak vagyunk Földanyának, mert megad nekünk mindent, amire szükségünk van az élethez. Megtartja a lábunkat, amikor rajta lépdelünk. Örömmel tölt el minket, hogy folyamatosan gondunkat viseli, ahogyan azt már az idők kezdetén tette. Köszönetünket szeretetünket és tiszteletünket küldjük Anyánknak.
Elménk most már egy.”
„Ma összegyűltünk, és amikor végignézünk a körülöttünk lévő arcokon, azt látjuk, hogy az élet körforgásai folytatódnak. Az a kötelességünk, hogy egyensúlyban és összhangban éljünk egymással és mindennel, ami él. Fonjuk hát eggyé elménket, és üdvözöljük egymást, köszönetet mondva egymásnak Emberként.
Elménk most már egy.”
„Köszönetet mondunk a világ összes vizének, amiért oltják a szomjunkat, és erővel, tápláló élettel látnak el minden élőt. Oly sok formában ismerhetjük erejét – vízesésekben és esőkben, ködben és folyamokban, folyókban és óceánokban, hóban és jégben. Hálásak vagyunk, amiért a vizek még itt vannak, és eleget tesznek a Teremtés többi része iránti felelősségünknek. Egyetérthetünk abban, hogy a víz nagyon fontos az életünkben, és eggyé fonhatjuk elménket, hogy így küldjük üdvözletünket és köszönetünket a Víznek?
Elménk most már egy.”
„A vizeket benépesítő Halakra gondolunk. Az ő feladatuk megtisztítani és megszűrni a vizet. Emellett élelemként adják magunkat nekünk. Hálásak vagyunk, hogy nem hagynak fel a kötelességeikkel, és üdvözletünket , köszönetünket küldjük a Halaknak.
Elménk Mostmár egy.”
„Most a Növényi élet tágas mezei felé fordulunk. Ameddig csak a szem ellát, a Növények nőnek, és megannyi csodát tesznek. Számtalan életformát fenntartanak. Elménket eggyé fonva köszönetet mondunk nekik, és várakozással tekintünk a Növények még számtalan elkövetkező nemzedéke felé.
Elménk mostmár egy.”
„Amikor szétnézünk magunk körül, azt látjuk, hogy a bogyók a mai napig is itt vannak, és ízletes élelemmel látnak el bennünket. Vezérük a szamóca, ő érik meg elsőként tavasszal. Egyetérthetünk abban, hogy hálásak vagyunk a bogyóknak, amiért társaink a világban, és felkínálhatjuk nekik hálánkat, szeretetünket és tiszteletünket?
Elménk mostmár egy.”
„Eggyé font elmével lerójuk tiszteletünket, és köszönetet mondunk a kertből begyűjtött Élelmiszernövényeknek, főként a Három Nővérnek, akik bőséggel etetik az embereket. A gabonák, a zöldségek, a babfélék és a gyümölcsök az idők kezdetétől segítik az emberek túlélését. És az emberen kívül számos másik élőlény is tőlük nyeri az erejét. Elménkben összegyűjtjük az összes élelmiszernövényt, és üdvözletünket, köszönetünket küldjük nekik,
Elménk mostmár egy.”
„Most pedig a világ Gyógynövényei felé forulunk. A kezdetektől az a feladatuk, hogy megszüntessék a betegséget. Mindíg várnak, mindíg készen állnak arra, hogy meggyógyítsanak bennünket. Boldogok vagyunk, hogy ma is köztünk van az a kevés különleges ember, aki tudja, hogyan lehet gyógyításra használni a növényeket. Eggyé font elmével hálánkat, szeretetünket és tiszteletünket küldjük a Gyógynövényeknek és a Gyógynövények őrzőinek.
Elménk mostmár egy.”
„Magunk körül látjuk az összes Fát, a Földön számos Facsalád él, melyek mindegyékének megvan a maga felhasználási módja. Egyesek menedéket és árnyékot boztosítanak, mások gyümölcsöt, szépséget, és megannyi hasznos ajándékot. A Juhar a fák királya, akkor adja cukorajándékát, amikor az Embernek a legnagyobb szüksége van rá. A föld számos népe a béke és erő jelképeként tekint a Fára. Eggyé font elmével üdvözöljük, és köszönetet mondunk az élet Fájának.
Elménk mostmár egy.”
(folytatjuk …)
Indián őshonos hálaadási beszéd John Stokes és Kanawhientun 1993-as, széles körben elterjedt változata. (forrás: Robin Wall Kimmerer: Szentperjefonat)