Sosem felejtem el azt a napot …
Nap Apánk már biztosan tudta, hogy ma a többinél is különlegesebben kell ránk sütnie. Forró nap volt, de amolyan igazán jó forróság. Mezítelen lábunkat simogatta Föld Anyánk, ahogy táncoltunk a fűben. A szél a hajamba kapott, és igazán szabadnak éreztem magam.
A dolgunkat már elvégeztük, minden készen állt az ünnepre. A lányokkal táncoltunk, doboltunk a réten. S annyit nevettünk. … Akkor még nem is sejtettem, hogy a mai nap olyan fordulatot hoz az életembe, miután már semmi sem lesz olyan, mint régen.
Persze eljátszottuk az időt, és futva készülődtünk az estére. Miközben kapkodva mosakodtunk és öltözködtünk, nevetve próbáltuk kitalálni a majdani szerelmünk nevét. Emlékszem, fehér ruhát vettem fel, a hajam fényesre keféltem, és semmi díszt nem raktam magamra. … Csak a szívem öltözött ünneplőbe.
…
Sosem felejtem el azt a napot …
A hosszú úttól kimerülten érkeztünk az ünnepre. Már teljes fényében tündökölt Nap Atyánk, és rettentő forróság volt. enni sem volt idő, azonnal nekiláttunk a munkának. Izzadtság csorgott a hátamon, miközben a feladatokat végeztük. Igazi, embert próbáló férfi munka volt. De megérte. Mégis, magamban szitkozódtam egy kicsit, miközben megmosakodtam és felvettem a legszebb ingemet; hiszen a fáradtságtól teljesen elcsigázott lettem.
…
Sosem felejtem el …
Amikor megérkeztek a férfiak, én bátran, egyenes derékkal nyújtottam a kezem mindenkinek. … Neki is. … Kedvesnek tűnt. Hold Nagymama rásütött az arcára, és a fény aranylóan csillant meg a szakállán. Ahogy a szemébe néztem, rögtön tudtam, hogy őt nekem küldte a Teremtő.
Miután végeztünk a bemutatkozással, és mindenki igyekezett elfoglalni a helyét, ő visszalépett hozzám és rám mosolygott. Gyengéden hozzámért. s én éreztem, hogy soha többé nem engedjük el egymást.
…
Sosem felejtem el …
Ünnepi díszben sorakoztunk, amikor megláttam. Gyönyörű volt. Csak néztem, ahogy nevetve áll a holdfényben. Olyan volt, mint egy vad kanca. Azonnal tudtam, hogy nekem kell őt megszelidítenem. Vagy ő lesz az enyém, vagy senki más.
Amikor félve hozzáértem, az egész testem remegés járta át. Mi ez? Hiszen Férfi vagyok. Hogyan lehetséges, hogy egy ragyogó mosolytól elszédülök?
S a legnagyobb bizonyossággal tudtam, hogy már semmi sem lesz olyan, mint előtte volt.
…
… ez az írás sok éve született, … és a valósághoz való hasonlóság csakis a véletlen műve 🙂