Jelentkezés, megrendelés, üzenet a lap alján.
Egy szép napon az erdei állatok versenyt rendeztek saját szórakoztatásukra…
Építettek egy magas falat és megkérték a békákat, másszák meg. Csábító volt a fődíj, finom falatok, így hát sok jelentkező akadt a feladatra. Körbegyűltek az állatok, nyulak, medvék, rókák és farkasok, és vaddisznók. Felharsant a kürtszó, és kezdetét vette a viadal. Legalább ötven béka indult neki a meredek falnak.
– Úgy sem sikerül nekik! – mondta egy nyúl. Amikor kimondta három béka le is esett a földre.
– Túl gyengék ehhez! – harsogta a medve, és tíz béka megint lepottyant a talajra.
– A békák nem is tudnak falat mászni! – nevetett a vaddisznó, erre vagy húszan zuhantak le a falról.
Ez így ment egészen addig, míg csupán csak egy béka haladt a csúcs felé. Ő viszont már majdnem felért.
– Le fog esni! – morogta a farkas, de nem így történt.
A béka felért a csúcsra. Egyedül az ötvenből, egyedüli békaként teljesítette a távot. Pedig kis vézna béka volt. Az állatok körbeállták.
– Gratulálunk, hogy sikerült épp neked? – kérdezte a róka.
– Mi a titkod? – kérdezte egy másik béka.
-Gyakoroltál? – szegezte neki a kérdést a farkas.
De a béka csendben maradt. Ekkor döbbentek rá a többiek, hogy a béka süket.
Ő nem hallotta, nem hallhatta a kétkedő, lekicsinylő és pesszimista megjegyzéseket. Csak a saját, belső hangját hallotta: Feljebb, feljebb, feljebb! – mondogatta magában.
Tudta, hogy képes rá!!!
Mert lássuk be, nap mint nap találkozunk olyanokkal, akik ezt sulykolják belénk.
— Tanuljunk meg a kellő időben süketté válni!
(Cherokee indián tanítás)
